versek

A Közép-Európai Egyetem Szálló és Konferencia Központ kerti szerszámosában

Repülőgépek az égen, csak zúgásuk hallom,
és takarítónők fecsegése, valamelyikük rádiót hangol,
kint Jani bá a kukákat tologatja,
”na bratyesz?”, „te!, haver!”, „mondd, mi a stájsz”-
feltartja az embert,
minden szembejövő menekülne előle,
de a kiskezű konyhás srác már csak

mosolyog rajta,
és én sem szólok hozzá.

Szárnyak csattognak, toronyépületek tetején.
Szürke galambok ostoba kínlódása,
belekúszik a fülbe a hosszabbító vezeték-
nek vájt résen. HÉV zakatol,
tölgyfák lomb-suhogása,
kertek alatt őrjöngő házőrzők ugatása,
és a magassarkúak kopogása, kólásdobozok kinyitása.
Az orosz, néger, arab tanulók
akcentussal mondanak angol mondatokat magyaroknak.

Lány-nevetés.

Idebent neonok csöve gerjed,
a gereblyék, ásók, zöld locsoló kannák, cserepek, seprűk,
fűnyíró gépek, meg a fűgyűjtő kosarak, és négy elromlott villanyfűtő,
hosszú sárga színű kábel gondosan összetekerve.

Tasakok tele magvakkal, kaspók,
földdel teli zsákok,
a szerszámos konténer polcain ötszáz
tulipánhagyma,
víz helyett zselatin,
nyúl alakú alumíniumok pálcákra ragasztva,
a földbe leszúrva. És metszőollók mellettük,
meg kókuszföldes dobozok, négy pár kertészkesztyű,
fűrész, és vízzel teli vödrök, kuka,

galamb alakú vas.

Benzin-tartály, levelek fényéért felelős spray-k,
és a növényszárat tartó pálcák, rudak,
black&decker gép a sövénynek,
locsolófejek, és lombseprűk, díszkavicsok, tele zacskók,
vasból egy állvány, szemeteszsákokban fák levele,
madzag gombolyagok, rossz földgömb, felfújt focilabda.
Százával nejlon zsákok, kávéspoharak, hamutartók.
dobozok tele gézzel, plexis szemvédő sisakok,
újabb zacskók, damilok, kasza, sarló,
színes gombostűkkel parafára szögelt cetlik.

Egymásba ragadt bodobácsok.

Pókhálók, rozsdás vaskapu, kulcsom a zárban
kulcskarikán, elfordítva, szütyő,
gépek összeadáshoz és kivonáshoz, számlák üresen könyvben.
Bekoszolt kancsó, a selejtes éjjeli szekrények tetején
a kiszáradt tollak, kertész munkalapok, és szerződések,
vágódeszka, gyufák,
és öngyújtók, gémkapcsok, vállfán a kabátom.
Egy gyászlap, rajta az újabb számítások,
félig kész koszorú Bódai Károlynénak.
Széken a testem (ásástól megnőtt testhőmérséklet, kipirult arc),
tornacipőben felemás, kilukadt zoknik, kordbársony nadrágban övem, a zsebemben
néhány zsebkendő, rossz telefon, még egy kulcs, BKV-jegyek,
a nadrágom alatti túl bő gumijú alsó,
a nadrágom feletti póló, rajta halálfej,
a cipőfűzőből készített ékszer a csuklón,
meg a szerszámos félig bevakolt falain
ez az ormótlan, mésszel

rajzolt szív, ami lüktet.

(Első megjelenés: Holmi januári számában)