versek

Japán turisták

Japán turisták fényképeznek.
Olyanok, mint a madarak.
A képeken én is rajta vagyok.
Mögöttem a penészes falak.
Összerakható lenne talán
egy nézhető film a turisták képeiből,
a sok belógó, véletlen ott lévő
testrészemből a labirintus bejáratánál.

Mintha szellemeket néznék,
nézem őket. Lényegtelenek.

Ma egy lány odalépett hozzám
délután kettő és fél három közt
a vörös-sárga Klinikák metrómegállónál,
hogy megkérdezze egy ismerősöm hangján,
merre van a pszichiátria.
Nem tudtam, mit feleljek neki.
Feleljek-e. Mindketten nevettünk ezen,
vagy a kérdésen.

Nem látszott bolondnak,
mint ahogy az a nő sem,
egy varrónő, azt hiszem, de lehet
ezt már hozzáteszem,
aki pedig nyilvánvalóan az volt,
mert például minduntalan sztaniolba csomagolta
magát, hogy leárnyékolja a testébe,
valahogy a bőre alá rejtett adóvevőket,
láthatatlan antennát, mikrofonokat.

Vagy műholdakkal
figyeltette a kormány? Vagy űrlények
hallgatták le? Vagy az egyik általános iskola
igazgatója akarta meglesni meztelen?
Már nem emlékszem. Kisúji történet.

Nem tudom, miért gyűjtöm
gondolatban ezeket a nőket,
vagy mit akarnak esetleg ők tőlem.
Japán turisták vagyunk e

gymás fejében.

forrás: http://talent.adweek.com/gallery/Budapest-Magyarorszag-%28Hungary%29/5314523