versek

A vámpír kertjében

az odafele vezető úton
a főnök aggódik az idő miatt
bármelyik pillanatban rákezdhet az ég
ripley-filmekről esik szó
tisztességtelen valaki vagy
tisztességes senki
a főnök szereti ezt a dilemmát
a kert ahova ásni megyünk
egy milliomosé
stégje csendes vízbe ér
megyünk kertet építeni neki
a beállás körül problémák adódnak
rosszat ígér
a millimosnak nem mindegy
a sportcipőben visszeres lábakkal
a pulcsiban libabőrös tokával
toporog fontoskodva
ásás közben a gyökerek felszakadására figyelek
olyan mint a gerincroppanás és elképzelem
vörös mulcs zöld esővíz
vannak kedvenc hangjai biztosan
tuják petúniák ültetés átültetés
nehéz agyagos sár
pohár csapvizet ad nekem
és kis gumókat (mintha mandragóra)
hogy ültessem el neki
aztán egy fiatal fára mutat
egy furcsa alakú lila virágot hozó fára
nem mond sokat
a főnököm sem hallott még róla
Indiából hozta az öreg
és elmondja unalmas életét
mellesleg 81-ben vette a házat
nem figyelek rá
csak mikor megmutatja a szerszámoskamrát
a szerszámokat is ő adja
a kannákért át kell lépjem a nyaraló küszöbét
minden öreg ház szaga ugyanolyan
a korhadt parketta párolgása
a sok délutáni alvásnál összenyálazott
párnaszövet szaga
az öregség szaga
az örömtelen utódnemzés szaga
az időnek is szaga van
fordulok felé miközben nyújtom az üres poharat
aztán indulok a talicskával hátra
az árnyas kertvég felé
a gombatenyészet felé
a békakuruttyolás felé
három kerekű biciklivel megyek
hátra a haszonkerthez
lombkoronával megtelt elszíneződött fürdőkádhoz
komposztálandó leveleket viszek oda
ha nem fúj a szél majd elégetem – mondja nagypapa
de nem tudom elképzelni fújt-e ezen a telken szél
felfordított csónak elhagyatott málnás
arra gondolok
este azért imádkozom mindenkinek jusson
egy stég holtággal mire pirkad
rozsdás sütő mellette szemét