versek

Séta a város kastélya körül

Macska, fekete, néz.
Barátságtalan magánterület-tábla.
Templom mellette, és a templomot
átölelő temető.
A száz éves sírokon nincs virág
csak fű, az viszont méregzöld.
K. mesélte, hogy ide jött ki
a tizennyolc éves meleg srác
énekelni a tizennyolcadik születésnapján,
hogy stayin alive, stayin alive.
Most már állítólag nem is meleg.
Bármelyik sarkon felbukkanhat a pap.
De csak a kocsmában találkozom vele
később, mikor cinkosan lengyelül
próbál majd beszélni hozzám.
Mintha értenem kellene.
Moha, vadszőlő a köveken, rengetegféle madár,
és a rendezett kertek, ápolatlan temetők, csepergő eső,
ablakokba képzelt figyelő tekintetek.
És a halottak nevei padokon.
Úgy nézem őket, mint ahogy egy
űrhajós nézi a csillagokat.