versek

Előd

K., váltótársam azt mondja, elődünket ismerte,
ő dekorálta ki a székünk fölötti kürtő falát
mindenféle kabala állattal, kereszten függő jézussal,
buddhával, miki egérrel, amelyeket
nem szabad elmozdítanunk, különben
a Hely bosszúja elér minket.
több nyelven beszél és
két éven, pontosan hétszáz napon keresztül
nem hagyta el a barlangot.
Egyedül dolgozott.
Állítólag állatorvos,
közgazdász és jogász végzettsége is van,
ezen kívül okleveles építész és nyelvzseni is, persze.
Hat nyelven beszél egész pontosan, folyékonyan,
köztük a kínai, az olasz és az orosz.
Mind itt lent tanulta,
míg nem volt vendég. Csőre töltött fegyvere
és rengeteg ideje volt.
A pénzek címletét pedig tapintásról felismerte.

Közben terveket szőtt,
ez utólag lett nyilvánvaló, és embereket hálózott be.

Az ő elődje, mert mindannyiunknak
vannak elődei,
Anasztázia volt, a cirkuszi oroszlánszelídítő,
aki sajnos nem beszélt egy nyelven sem,
csak magyar ordításokkal, vezényszavakkal
értette meg magát. De sohasem vallott kudarcot,
úgy képzelem. Ő már itt volt a rendszerváltás előtt is.

Akkor még a királyokat ábrázoló
viaszbábok voltak kiállítva,
amíg ijesztően el nem nyúltak,
el nem sárgultak, a borkúttól,
el nem penészedtek.
Mikor már az akasztott ember nyaka
vetekedett egy zsiráféval, ki kellett cserélni mind.

A konkurenciánál, a régi kórházban
még mindig bábok vannak.
Elrontott színű, újrahasznosított bábok.
Hallgatok róla, hogy azokhoz
bármi közöm lenne,
pedig történetesen másodmagammal
csináltam mindet.
Hogy tudom például: a magyarul üvöltő,
elrontott arcszínű honvéd
valahol Jumurdzsák is,
az ápolónő egy lakománál felszolgáló talján apród,
a betegeket gondterhelt fejjel vizsgáló úr
pedig csak egy kitalált régészprofesszor.

(Eredeti megjelenés: http://beszelo.c3.hu/cikkek/versek-13)