versek

Pudingok és pestisdoktorok

Még a buszon szóba került a negatív lány,
kit eddig nem nagyon szerettél, mert
nem értetted, miért nem tud egy kicsit
örülni az életnek, úgy tenni legalább.
De miután a negatív lány az esti
Halloween-buli során a Kaleidoszkópban
(ő pestisdoktornak öltözött be
te semminek én mexikói drogbárónak)
két órán keresztül beszélt hozzád
a volt barátjáról, aki egy hónapja halott,
mégpedig jelenlegi barátja füle hallatára,
aki a pestisdoktoros jelmezt csinálta és,
ki pedig megértő és türelmes egy hónapja,
holott... A volt barát beleesett egy lyukba,
ahol ugyan csak a feje sérült meg, viszont
mibe rögtön bele is halt (Jézusom – nyögtem),
azt mondtad, egész megkedvelted a lányt,
csak nem értetted, kérdezted, nem fura
a volt barátjáról ennyit? Ő meg se hallotta,
halkan csak folytatta: nem érzett már semmit
a srác iránt régen, a srácnak gyógyíthatatlan
epilepsziás betegsége volt egyre sűrűsödő
rohamokkal, minek következtében barátai
sorra elhagyták, kivéve a lányt, aki mostanában
amúgy heroinosokkal foglalkozik. Egyet láttam is,
van egy fényképem is róla, ahogy alszik egy kanapén,
mint egy japán, olasz vagy spanyol turista
a Hősök terét vagy mint az aluljárók lakóit,
csöveseit szokás, bevallom, úgy fotóztam le,
sunyin vigyorogva. Azt hittem, csak részeg.
A srác foggal-körömmel kapaszkodott belé, mikor
rohamai már mindennaposak voltak. Egy nap
aztán – épp ezért talán – kitalálta, hogy másokat
is szeretne, másokkal is szeretne, olyan fiatal,
legyen nyitott a kapcsolat, elhagyni nem tudja.
A lány erre szakított, aztán egy évre rá a lyuk,
de a lány szerint biztosan nem volt öngyilkos
a srác, nagyon életrevaló volt, de lehet,
persze, hogy a lány nem így fogalmazott.
A negatív lány azóta is, mikor valaki elfordítja fejét,
így mesélted, azt hiszem, azt képzeli, akkor most jön
a roham, nem tud aludni, halálfélelme van és piercingje.
A telep vagy gyárudvar, ahol az akna volt,
nem esik útba a srácnak, aki részegen arra ment.
A vizsgálat lezárult, mielőtt egy bank biztonsági
kamerájának felvételeit kielemezhették volna.
Durva. A portás meg nem látott semmit.
Miközben ezt a történetet adtad elő, Pest és
Esztergom között, de szép, mondtad, és mutattál jobbra:
mécsesek lobogtak a temetőkben, a sötétben.
Januári karácsonyfadíszek, vagy a földön
vendégeskedő csillagok. Ízlés kérdése.
Én pedig megjegyeztem, milyen finom volt
a puding, amit a negatív lány csinált,
aztán mindketten bólogattunk, mint a fák.

(LVII. évfolyam, 21. szám, 2013. május 24., Élet és irodalom)