versek

Címötletek a második kötethez:

1. második kötet

2. fehérvári-üllői-tompa

3. a labirintus kijáratai

4. rémálmok és kísértetek

5. teregetés

Elengedni

Mint ez a két tíz literes
locsoló kanna,
amiket úgy emelsz fel,
hogy azt hiszed, csordultig tele vannak.
Aztán meglepődsz, mert könnyűek.
Aztán soha többé nem tudod
elereszteni őket,
aztán egyre nehezebbek.
Aztán hiába locsolsz
a temetőben,
vagy egy Tompa utcai erkélyen,
vagy egy hatalmas szálloda folyosóin télen,
ahol mindenki azt hiszi, te kertész vagy, pedig nem,
te csak az óriási toronyépületek tetejéről
fejedre eső galambtollaktól tartasz.
A galambtollaktól, amik egyre súlyosabbak.
A galambtollaktól, amiktől, úgy érzed,
fertőző betegségeket kaphatsz,
a szárnyak alatti férgek terjeszthetnek ilyesmit,
valami tv-műsorban láttad,
és drasztikus beavatkozást igénylő szövődményektől is félsz.

Aztán egy alumínium szívet
nézel egy virágágyásban.
Figyeled, ahogyan dobog.
Nagyon messzire
tőle egy másik is, a fagyott
földbe fúrva le.

Aztán mint egy túlzásba vitt
hasonlat, olyanok
napjaid nélküle.

Mégsincs maradásod.

A Közép-Európai Egyetem Szálló és Konferencia Központ kerti szerszámosában

Repülőgépek az égen, csak zúgásuk hallom,
és takarítónők fecsegése, valamelyikük rádiót hangol,
kint Jani bá a kukákat tologatja,
”na bratyesz?”, „te!, haver!”, „mondd, mi a stájsz”-
feltartja az embert,
minden szembejövő menekülne előle,
de a kiskezű konyhás srác már csak

mosolyog rajta,
és én sem szólok hozzá.

Szárnyak csattognak, toronyépületek tetején.
Szürke galambok ostoba kínlódása,
belekúszik a fülbe a hosszabbító vezeték-
nek vájt résen. HÉV zakatol,
tölgyfák lomb-suhogása,
kertek alatt őrjöngő házőrzők ugatása,
és a magassarkúak kopogása, kólásdobozok kinyitása.
Az orosz, néger, arab tanulók
akcentussal mondanak angol mondatokat magyaroknak.

Lány-nevetés.

Idebent neonok csöve gerjed,
a gereblyék, ásók, zöld locsoló kannák, cserepek, seprűk,
fűnyíró gépek, meg a fűgyűjtő kosarak, és négy elromlott villanyfűtő,
hosszú sárga színű kábel gondosan összetekerve.

Tasakok tele magvakkal, kaspók,
földdel teli zsákok,
a szerszámos konténer polcain ötszáz
tulipánhagyma,
víz helyett zselatin,
nyúl alakú alumíniumok pálcákra ragasztva,
a földbe leszúrva. És metszőollók mellettük,
meg kókuszföldes dobozok, négy pár kertészkesztyű,
fűrész, és vízzel teli vödrök, kuka,

galamb alakú vas.

Benzin-tartály, levelek fényéért felelős spray-k,
és a növényszárat tartó pálcák, rudak,
black&decker gép a sövénynek,
locsolófejek, és lombseprűk, díszkavicsok, tele zacskók,
vasból egy állvány, szemeteszsákokban fák levele,
madzag gombolyagok, rossz földgömb, felfújt focilabda.
Százával nejlon zsákok, kávéspoharak, hamutartók.
dobozok tele gézzel, plexis szemvédő sisakok,
újabb zacskók, damilok, kasza, sarló,
színes gombostűkkel parafára szögelt cetlik.

Egymásba ragadt bodobácsok.

Pókhálók, rozsdás vaskapu, kulcsom a zárban
kulcskarikán, elfordítva, szütyő,
gépek összeadáshoz és kivonáshoz, számlák üresen könyvben.
Bekoszolt kancsó, a selejtes éjjeli szekrények tetején
a kiszáradt tollak, kertész munkalapok, és szerződések,
vágódeszka, gyufák,
és öngyújtók, gémkapcsok, vállfán a kabátom.
Egy gyászlap, rajta az újabb számítások,
félig kész koszorú Bódai Károlynénak.
Széken a testem (ásástól megnőtt testhőmérséklet, kipirult arc),
tornacipőben felemás, kilukadt zoknik, kordbársony nadrágban övem, a zsebemben
néhány zsebkendő, rossz telefon, még egy kulcs, BKV-jegyek,
a nadrágom alatti túl bő gumijú alsó,
a nadrágom feletti póló, rajta halálfej,
a cipőfűzőből készített ékszer a csuklón,
meg a szerszámos félig bevakolt falain
ez az ormótlan, mésszel

rajzolt szív, ami lüktet.

(Első megjelenés: Holmi januári számában)

„Se olyan nem volt, ahogy érezted akkor,
Se olyan, ahogy most szövöd mesévé.”

 – Czesław Miłosz: Megváltozott a nyelv –

Teregetés

Kimostam de felhős az ég
Kertünkben szárítókötél
Csipeszeink szomorúak
Meg fog ázni a sok ruha