Andrew Wyeth - Anna Christina, 1967. Tempera. MFA, Boston
Biztosan ismered
Biztosan ismered ezt a nőt,
habár abban nem vagy biztos,
hogy hol találkoztatok azelőtt.
Eddig fel sem tűnt talán, hogy csak éjszaka láttad.
Talán kollokviumon
az egyetemen vagy nyelvvizsgán
ő volt a jó zsaru,
esetleg a régóta meghalt édesanyád
kolléganőjének testvére.
Emlékszel erre az arcra,
a ráncokra, a foghíjra, a szürke hajra,
az ideges nevetésre,
erre a valahogy most kedves rókaszemre.
Most kedves, de lehet, nem volt az évekkel ezelőtt.
Lehet, ő jelentett fel
csendháborításért a körúton valahol,
mikor már jártak a villamosok.
Talán kilencen vannak testvérek, talán tizenheten,
talán csak hárman és egy szövödét visznek.
Talán kéregetni fog, és adnod kellene neki
terhes juhot, mézes italt, csokor virágot,
vagy valami aprósüteményt, különben beléd vág egy ollót.
Talán a labirintusban az egyik problémás vendég volt,
aki értetlenkedett,
vagy egy jegyvizsgáló, sintér, az undokabb fornettis,
aki kihűlt pizzaszeletekkel szúrta ki a szemed mindig is.
Talán a kollégium igazgatójának a titkárnője,
ahol kertész voltál, aki nem ismerte a színeket,
vagy egy kauciót benyelő főbérlő, alapítványi bálon
az egyetlen józan tanári erő, ki nem volt hajlandó bundára,
vagy egy esküvőn futottatok össze valami kastélyban,
valamelyik barátnőd anyja, aki gyűlölt,
valamelyik iskolád portása, aki gyűlölt,
valamelyik vevő az éjjel-nappalidban, aki gyűlölt,
az a részegen kukákat törő hajléktalan, aki gyűlölt,
vagy a zenegépek megszállotja, aki gyűlölt,
aki vonatutak végén csirkepörkölttel várt,
mint ahogy most mást.
utolsó kommentek