Gondolatok a korszerű irodalomtanításról
Irodalmi panoptikum és játszóház
2011 március 22. Kele Fodor Ákos
Őszintén szólva nem fér a fejembe, miért kell első gimiben tizennégy éves gyerekeknek ókori irodalmat tanulniuk. Mert ha feltesszük, hogy az irodalom rólunk és világunkról, azaz saját korunkról szól, a Gilgames eposzban és az Iliászban éppenséggel semmi sincs, ami a világomra vonatkozna és személyemben közvetlenül megszólíthatna. Hol marad a kortárs irodalom?
Arról a meggyőződésemről akarok szólni, hogy a tanításban sokkal fontosabb (lenne) a kortárs irodalom, mint a régebbi korok irodalma. A kortárs költészetről azt szokás gondolni, hogy az valami lila és felfoghatatlan valami; a kortárs vers nehezen érthető vagy egyenesen: érthetetlen. S ebbe persze beleértjük: a gyermekek számára kiváltképp megközelíthetetlen. Pontosabban egyszer majd, negyedik év végén megközelíthető lesz, ha szépen számba vették és megokulták az elmúlt évezredek irodalmait. No, akkor már biztosan felnőnek ehhez a kiválasztottak számára fenntartott nehéz feladathoz.
Most tegyük fel, hogy igaz: a mai, élő irodalom igen nehéz a gimnazista agy számára. És most helyezzük mellé az Odüsszeiát. Történelmi ismereteket igényel, a verstant és a versformát kell megismerni, számos istenséget, mitológiai alakot, a velük járó történeteket és ismertetőjegyeiket kell memorizálni; és nem utolsó sorban egy igencsak kacifántos nyelven kell megtanulni olvasni. Devecseri Gábor fordítása ugyanis a versmérték érdekében a magyar nyelv minden lehetséges hajlékonyságát kihasználja, ám ez olyan mondatszerkezeteket eredményez, amelyek cseppet sem emlékeztetnek a mai magyar nyelvre, ennélfogva kifejezett erőfeszítést jelent a mondatok értelmezése. Tovább...
utolsó kommentek